A vadgesztenyefák legjelentősebb kórokozója az aknázómoly (Cameraria ohridella) és guignardiás levélfoltosság (Guignardia aesculi).

Vadgesztenyeaknázó-moly (Cameraria ohridella)

Kárkép

A levél színén aknák keletkeznek, melyeket az oldalerek határolnak. Az aknákban 3-4 mm hosszú sárgás színű hernyók vannak, mielőtt bebábozódnak, az általuk rágott aknajárat hossza a 4 cm-t is elérheti.

Fejlődés menete

A vadgesztenye levél-aknázómolynak 3 nemzedéke fejlődik ki évente (ritkán a 4. is). Az első generáció lepkéi április közepétől-május elejéig , a vadgesztenye virágzása körül rajzanak. A nőstények fehér, ovális tojásokat a levél színére, többnyire az oldal erek mellé teszik. Kb. két hét múlva a hernyók kibújnak a tojásból és berágva magukat a levélbe, megkezdik károsításukat, ami kb., 3 hétig tart. A kifejlett hernyók az aknában bábozódnak, a báb barna színű és fehér szövedék fedi. A második generáció június végén és júliusban, a harmadik pedig augusztusban rajzik.

Védekezés

Mivel a kártevő a lehullott levelek foltjaiban (az aknákban) báb alakban telel át a tavasszal megjelenő első molynemzedék ellen úgy lehet hatékonyan védekezni, hogy a lehullott leveleket télen, illetve tavasszal maradéktalanul összegyűjtjük és megsemmisítjük.

A kikelő egyedek megfigyelésére elterjedten alkalmazzák a vadgesztenyeaknázó-moly szex-feromoncsapdát. A csapdák azon az elven működnek, hogy az aknázó moly nőstényeinek illatanyagához hasonló anyagot helyeznek el a fa közelében felfüggesztett csapdába, és a fán repkedő hím lepkék az illat vonzására odarepülnek, majd a csapda megfogja azokat. A csapda ragadós lapjára rátapadt lepkék száma jelzi, ha a kártevő tömegesen megjelent.

Guignardiás levélfoltosság (Guignardia aesculi)

Megjelenés

A leveleken rendszertelen elhelyezkedésű, több cm-es, élénksárga, vagy világosbarna szegélyű foltok jelennek meg. A foltokon belül a levélszövet elhal, a levelek felfelé sodródnak és idő előtt lehullanak.

A gomba a lehullott levelekben telel át. A levél színén az elhalt foltokban apró, szabad szemmel is látható, fekete termőtestek képződnek, amelyek a betegséget tovább terjesztik.

Megelőzés

• A fertőzött levelek eltávolítása
• Lehullott levelek őszi eltávolítása
• Mechanikai módszerek mellett gombaölőszeres permetezés tavasszal.

Vadgesztenye lisztharmat

A betegség fő tünete, hogy a leveleken halvány, fehéres bevonat jelenik meg. Erős fertőzés esetén a levelek elszáradhatnak

A platánfákat leginkább a platán csipkéspoloska (Corinthuca ciliata) és a platán gnomoniás betegsége (Apiognomonia veneta) károsítja.

Platánfa aknázómoly

Kizárólag platánfákon károsít.

A leveleken az aknázómoly hernyói levélerekkel határolt, hólyagos aknákat készítenek, melyeket egyre nagyobbra rágnak. 2 nemzedéke fejlődhet ki évente, súlyos kártétele a levelek elszáradásával járhat.

Platán csipkéspoloska (Corinthuca ciliata)

Kárkép

A levelek felszíne ezüstösre színeződik. A levél fonákán, az erek mentén kb. 3 mm-es, barnásfekete, átláttetsző szárnyú kifejlett poloskák és lárváik szívogatnak.

Fejlődés

Az imágók a fák kéregrészei alatt telelnek át, és a tavaszi felmelegedéssel kezdik meg vándorlásukat a kipattanó rügyek, fiatal levelek felé. Tojásaikat májusban a levélfonákra helyezik. Évente két, meleg nyarakon három nemzedékük is fejlődik.

Védekezés

Jó védekezési megoldást jelenthet ellenük a mechanikai fatörzstisztítás, valamint a rügypattanáskori lemosó permetezés. Későbbi időszakban a tenyészidőszaki permetezés is hatásos ellene.

Platán gnomónia

Kórkép

Az apiognomoniás gombabetegség a fiatal hajtásokat fertőzi, a hajtásokat körülölelő barna foltok jelennek meg, a hajtás eltörik, és a rajta levő levelekkel együtt elszárad.

A leveleken szabálytalan alakú, cakkos szélű foltok jelennek meg, amelyek később a levél főere mentén a levélszövet elhalását okozzák.

Fejlődés menete

A lehullott leveleken, illetve a kéreg elhalt foltjain telel. Tavasszal nagy számú spóra képződik, melyek fertőzik a leveleket és a fiatal hajtásokat.

Platán lisztharmat

A platán apiognomoniás betegsége

Kórkép

Csapadékos tavaszokon a fiatal hajtáscsúcsok elhalnak. A leveleken szabálytalan alakú, cakkos szélű foltok jelennek meg, amelyek később a levél főere mentén a levélszövet elhalását okozza.

Fejlődésmenete

A lehullott leveleken, illetve a kéreg elhalt foltjain telel. Tavasszal ezeken a helyeken nagyszámú spóra képződik, melyek párás időben fertőzik a leveleket és a fiatal hajtásokat.

Megelőzés, védekezés

A fertőzött leveleket és ágakat vágjuk le, a lehullott beteg leveleket ősszel gyűjtsük össze és távolítsuk el a fa közeléből.

Április – májusban permetezni kell.

Hársfa gubacsatka

Kárkép

A hárslevelek színén sárgás, felpúposodó foltok keletkeznek. A foltok fonákján kezdetben fehéres, később vörösesbarnává váló szövedék jelenik meg.

A filcszerűen növő levélszőrök között mikroszkópikus méretű atkák szívogatnak és károsításukkal a levél szövetét gubacsok képzésére serkentik. Ha nagy a kár a levelek korán lehullanak.

Fejlődése

Az atkák a rügypikkelyek alatt és a kéreg hasadékaiban telelnek át. Kihajtás után a levélfonákon szívogatnak, évente több generációjuk fejlődik.

Megelőzés, védekezés

Gyenge fertőzés esetén szedjük le a megtámadott leveleket. Nagyobb fertőzés esetén permetezésre van szükség.

Kis Hárs-levéldarázs

Kárkép

A levél fonákjának szövetét május és szeptember között 4-8 mm-es, zöldes színű lárvák rágják. A levélerek és a levél színe ép marad, így tipikus ablakos rágás jön létre. A megrágott levelek elszáradnak, összepöndörödnek és lehullanak.

Fejlődés

A báb a talajban telel. Május elején rajzanak a kb. 5 mm-es fényes, fekete darazsak. A nőstények tojásaikat a levélfonák szövetébe helyezik. Kb. két hét múlva kibújnak a lárvák és a levél fonákján 2-3 hétig tartó károsító munkában kezdenek. A talajban bábozódnak, majd a második generáció imágói július elején rajzanak.

Védekezés

Az előző években már károsított fákon figyeljünk a kártevő megjelenésére. A lárvák elleni vegyi kezelés legalkalmasabb időpontja a károsítás kezdete.

Ritizmás /  pleurocerászos  levélfoltosság

Kárkép

Ez a két foltbetegség csapadékos tavaszokon lép fel erőteljesen. A ritizmás levélfoltosság tünetei június végén, július elején jelennek meg a levélen. Az eleinte sárga színű foltok augusztusra már 1-2 cm-es, sárgás szélű, koromfekete foltokká alakulnak át.

A pleurocerászos levélfoltosság kórképe először május végén mutatkozik, a levélalaptól kiinduló, barnás foltok formájában, Szegélyük fekete, kifejlett állapotban szürkésbarnák és akár 5 cm-esek is lehetnek. A foltok túloldalán a levélfonák fekete. Mindkét betegség erős fertőzése korai levélhullást okoz.

Fejlődés

Mindkét kórokozó a megfertőzött lehullott levelekben telel át. Április – májusban képződnek az első spórák az avarban, amelyeket azután a szél a fiatal levelekre repít. A spórák párás időben fertőznek. A fertőzött levelek foltjai a vegetációs időben már nem fertőznek tovább..

Védekezés

A lehullott levelek összegyűjtése és megsemmisítése a következő évi fertőzést nagymértékben gátolja. Ezt lehetőleg még az ősz folyamán, de legkésőbb márciusig tegyük meg.

Vegyi védekezés: április – május

Juhar lisztharmat

A fehér, lisztszerű bevonat a levelek színén található, az asszimilációs felület csökken, ezért erős fertőzéskor a levéllemez elhalhat.

Juhar gubacsatka

Kárkép

A levél színén vöröses, 2-3 mm-es kerek, illetve 4 mm-es kifli alakú gubacsok jelennek meg, melynek a fonáki oldalán apró, levélszőrökkel körbe vett nyílása van. Egy gubacsban több atka szívogat.

Fejlődés

A kéreg repedéseiben vagy a rügypikkelyek alatt telel át. Kihajtás után a levékfonákon szívogat, ami a levélszövetet gubacsképzésre serkenti. Évente több nemzedéke fejlődik.

Védekezés

A megtámadott levelek kora nyári eltávolítása megakadályozza az atkák tovább terjedését a többi levélre, és nagy mértékben csökkent a következő évi fertőzést.

A vegyi védekezést kihajtáskor és két héttel az első permetezést követően végezzük el.

Tölgy lisztharmat

Kórkép

Ez a lisztharmat gomba főleg meleg és száraz nyarakon, július-augusztusban fertőz. Az idősebb levelek színén és fonákján a gomba fehér bevonata látható. A kórokozó gombafonalai a növényi szövetbe behatolva elszívják a tápanyagokat.

Fejlődés

A gomba túlnyomórészt a már előző évben fertőződött rügyekben telel, így kihajtáskor a beteg rügyekből képződő levelek egyszerre megfertőződnek. A lisztfehér bevonat a nyár folyamán több millió konídiumot képe. Ez a betegség a legtöbb gombabetegséggel ellentétben szárazidőben is járványszerűen terjed. A kórokozó ekkor hatol be a képződő rügyekbe is. A levélfonákon 0,1 mm nagyságú, kerek, először sárgás, majd feketére színeződő termőtestek képződnek, melyekben a gomba a lehullott lombban áttelel.

Megelőzés és védekezés

A fertőzött, lehullott lombot gyűjtsük össze és égessük el. A beteg hajtások eltávolításával a fertőzés erőssége lényegesen csökkenthető.

Július – augusztus hónapban vegyi védekezés.

Májusi cserebogár

Kárkép

A kifejlődött bogarak elhagyják a talajt, május-júniusban hatalmas károkat okoznak levélrágásukkal. Elsősorban tölgyet, bükköt, nyírfát, vadgesztenyét, valamint gyümölcsfákat károsítanak.

Lárvái (pajorok) 2-3 éves fejlődésük alatt sok gyökeret pusztítanak el.

Fejlődés

A bogarak a talajban telelnek át, majd április végén, május elején jelennek meg először. 2-3 hétig tartó érési táplálkoznak, majd párosodnak és a nőstények 15-40 cm mélyen beássák magukat a talajba, majd 3-4 nap alatt lerakják tojásaikat (10-40 db). Ezután visszatérnek a károsított fájukhoz és még kb. 2-3 héten át folytatják a rágást. A nőstények 8 hétig tartó életük folyamán 2-3 alkalommal rakják le a tojásukat. A tojás rakás után kb. 40 nappal, június második felében kikelnek az első lárvák és fiatal gyökereket kezdenek rágni.

A lárvák talajban vízszintesen és függőlegesen is sokat mozognak:

• a fiatal lárvák humuszevők;
• az idősebbek polifág gyökérkártevők.
• A legkárosabb az idős lárva.

A pajorok 2-3 év alatt fejlődnek ki teljesen , majd a harmadik év június-júliusban bebábozódnak és kb. 2 hónap múlva bújnak ki a bogarak a bábból és a talajban telelnek tovább.

Az imágóklombos fák leveleit szabálytalan karéjozással rágják (ritkábban a friss hajtásokat is

Megelőzés és védekezés

A fiatal pajorok a tojásrakás évének június közepétől a következő év júniusáig vegyi kezeléssel irthatók.

A bogarak ellen kontakt szerrel védekezünk.

Akáclevél aknázómoly

A sima foltaknák a levél fonákán, és sohasem a főéren helyezkednek el. Több hernyó is megtalálható egy aknában.

Akác hólyagosmoly

Az aknák júniustól jelennek meg a leveleken. Az akna a levél felszínén helyezkedik el. A jellegzetes ujjas foltakna mindig a levél főerén található. Egy aknában egy hernyó károsít.

Az aknázómolyok tömeges károsításuk esetén okozhatnak levélhullást.

Akác gubacsszúnyog

Bábként telel a talajban. 3-4 nemzedéke lehet évente. A lárvák az akác levélkéit hosszirányban összesodorják. Egy levélsodratban akár 10 lárva is fejlődhet. A károsított levelek leszáradnak. Nem ritka, hogy egy levélen az összes levélke károsított.

Nyárfa-gubacstetű

Elterjedt kártevő, a fekete- és az olasz nyárak levélnyelén találhatók nagyobb számban. 1,5 x 1 cm-es, spirális gubacsát a fiatal levelek nyelén hozza létre. A károsított levelek lehullhatnak

Fejlődés

A gubacstetvek tojásai a nyárfák kérgének hasadékaiban telelnek. Április közepétől kezdve kelnek ki a lárvák, és azonnal a levelekre települnek, ahol kártételük következtében kialakul a jellegzetes gubacs. Néhány hetes szívogatás után a tetvek a gubacsokban kb. 100 lárvának adnak életet. Június közepétől a gubacsok felszakadnak és az imágók a salátára és a gyomokra települnek át.

Megelőzés és védekezés

A károsítás nincs hatással a nyárfák növekedésére, ezért a védekezésre gyakorlatilag nincs szükség.

Rügypattanás idején végzett permetezéssel jelentősen csökkenthető a károsítás mértéke. Május elejétől várható a megjelenésük. A levélszín, illetve a levélnyél deformálódásának észlelésekor 1-2 alkalommal permetezzük.

Nyár levélrozsda

A különféle nyár fajtákon gyakori, de a fogékonyságot tekintve jelentős lehet az egyes fajok, hibridek és klónok közötti eltérés.

A kórokozó a rozsdagombák közé tartozik, több gazdán fejlődnek. Elsősorban fiatal fákon lehet veszélyes a lehetséges korai levélvesztés miatt. A kórokozó fertőzését jelzik a levelek fonákján, nyár végén megjelenő, néhány milliméter átmérőjű, élénksárga termőtestek.

Dió szemölcsös gubacsatka

A kártevő apró, nagy mennyiségű gubacsot okoz a növekvő leveleken. Mindkét gubacsatkának évente több nemzedéke is kifejlődik. Főleg esztétikai kárt okoznak, de ha a gubacsok nagy tömegben fordulnak elő, a levelek elszáradhatnak, lehullhatnak.

Dió nemezes gubacsatka

A kifejlett állat telel a rügyekben, tavasszal kezdi károsítását a növekvő leveleken. Kártétele a levél színén kidudorodó gubacsok, a levélfonákon a gubaccsal átellenben nemezes folt. Mindkét kártevő főleg esztétikai kárt okoz, de ha a gubacsok nagy tömegben fordulnak elő, a levelek elszáradhatnak.

A dió gnomóniás levél- és gyümölcsfoltossága

A leveleken jellegzetes, kivilágosodó közepű foltok jelennek meg a vegetációs időszak második felében. A foltosodás a terméshéjon és a vesszőkön is megjelenhet, de a dióbél nem károsodik. A gomba a lehullott levelekben telel át, így annak eltávolítása a védekezés része kell, hogy legyen.

Amerikai lepke kabóca

A kifejlett amerikai lepkekabóca lepkeszerű, nyugalmi állapotban háztetőszerűen összecsukott szárnyait fehér viaszpor borítja. Szeme jellegzetes sárga. A leveleken ugrálva közlekednek.
Leveleket, a hajtásokat, lágyszárú növények szárát szívogatják. Nagy mennyiségű mézharmatot ürítenek, melyen korompenész telepszik meg. Fehér, allergén viaszváladékuk beborítja a levelek fonákát. Július közepétől szinte minden díszfán, de lágyszárúakon is előfordulhatnak, jelenlétük esztétikailag is zavaró.