Farontó rovarok
A hazánkban is igen elterjedt fajok az épületek födémgerendáit, tetőszerkezetét, a szarufát, a gerendákat, a székoszlopokat, ablakok tokszerkezetét; a padlózati faanyagok közül a vakpadlót, a párnafát, és a tölgy parkettát, egyes esetekben pedig használati tárgyakat, különösen bútorokat és a faszobrokat károsítják.
A farontó rovarok egy része – a farontó gombákhoz hasonlóan – csak a fenyőféléket, vagy csak a lombos fákat támadja meg, más részük viszont bármely fában élhet, ugyanakkor olyanok is vannak, amelyek számára csak egy megadott fafaj kedvező, de válogathatnak a fa különböző részei között is. A faanyag alkotórészeit táplálkozásukhoz, szaporodásukhoz, fejlődésükhöz használják fel, de az védelmüket is szolgálja.
Faanyagvédelmi eljárások
Házilag csak az egyszerű eljárások alkalmazhatóak, amelyekkel felületi védelem érhető el. Gyakran azonban az egyszerű módszerek alkalmazása is szakember bevonását teszi szükségessé.
Felületaktív védelmet biztosító eljárások
Ezek alkalmazásakor a védőszer a faanyag felszínére, illetve csak a felületi 1-2 mm rétegmélységig jut. Mázolás: A felhasználás helyén lévő, vagy már beépített faanyag felületére egy, vagy több rétegben védőszer felhordását jelenti puha ecset, kefe, vagy egyéb eszköz segítségével. Permetezés: A mázolással azonos körülmények között alkalmazható módszer, amikor a védőszer permetező berendezéssel porlasztva jut a védendő felületre. Bemártás: A megmunkált faanyag védőszerbe történő mártása.
Határréteg védelmet biztosító eljárások
Ezen módszerek alkalmazásakor a védőszer a faanyagba max. 10 mm mélységig hatol be. Bemerítés A faanyag hosszabb ideig, 30-90 percig történő védőszerbe helyezése, amely idő alatt a szer a repedésekbe is behatol. Fürösztés A faanyag 1,5-8 órás időtartamra védőszerbe helyezése. Áztatás A faanyag több mint 78 órán, esetleg napokon keresztül védőszerben tartása. Faanyag gázosítás
Elsősorban a lárvák a fapusztítók. A megtermékenyített nőstény petéit rendszerint a fa kérge alá, annak résébe, repedéseibe, sebzési helyeire rakja, illetve az erre a célra készített furatokba, esetleg a már meglévő rovarjáratokba helyezi el, táplálékban gazdag helyre, ahol azokat viszonylag védettnek tekinti.
A petéből rövidebb-hosszabb idő után kibúvó, állandó rágással táplálkozó lárva igen erős, fogazott szájszervével a fában alagútszerű járatokat, ún. rágásmeneteket fúr. A faforgács darabokat apró részecskékké dörzsöli szét, amelyek bélcsatornáján áthaladva igen finom szemcséjű anyagként, ún. furatlisztként marad vissza. A lárva a faanyagot táplálkozásra használja fel. A lárvaállapot általában egy-két évig tart, majd ezt követően a lárva megfelelő helyet, ún. bábbölcsőt készít magának, abban bebábozódik és néhány hét múlva kifejlett rovarként az általa kialakított kirepülő nyíláson (röplyukon) keresztül elhagyja a fát.
A peterakástól a kifejlett rovar megjelenéséig tartó idő rendkívül változó, adott fajra jellemző tulajdonság, de attól is függ, hogy a lárva milyen környezeti tényezők, hőmérséklet- és nedvességviszonyok között fejlődött, valamint milyen minőségű és mennyiségű táplálék állt rendelkezésére.
A nedvességtartalomnak ugyancsak a táplálkozás szempontjából van jelentősége. A nedvességigény fajok szerint eltérő, de a lárvák életkorától is függ, így pl. a fiatal lárvák számára a nagyobb nedvességtartalom a kedvezőbb, ha viszont a faanyag nedvességtartalma csökken, táplálkozásuk és kártételük lelassul.
A farontó rovarok életében a hőmérsékletnek fontos szerepe van, ami a peték és lárvák fejlődésének időtartamát meghatározza. Életműködésük átlagos hőmérsékleti tartománya 10-40 °C között van. Tartós meleg a lárvák kimerülését, elernyedését, majd lassú pusztulását okozhatja, magasabb, 55 °C feletti hőmérséklet pedig gyorsan elöli őket. A hideg dermesztő hatásával szemben viszont kisebb érzékenységet mutatnak. Nagyobb fagy pusztulásukat okozhatja, azonban a mérsékelt hideget a hazai fajok jól elviselik, és a hideg okozta merevség a meleg időjárás beköszöntével megszűnik. A lárvákat a hőmérsékleti változásokkal szemben, a faanyag rossz hővezető tulajdonsága védi. A túlságos hideg és meleg leginkább a kéreg alatt élő lárvákat érinti. Minél mélyebben él a lárva a megtámadott faanyagban, annál nagyobb a védettsége a hőmérsékleti változások káros hatásával szemben.
A kirepülési nyílás mérete és formája, valamint a furatliszt állaga elősegíti a károsító rovarfaj meghatározását.
Hazai viszonyok között a kopogóbogarak közül a kis kopogóbogár, a cincérek közül a házi cincér, a falisztbogarak közül pedig, a szijácsbogár jelentősége a legnagyobb.
Fakártevők
Az épületek megmunkált és beépített faanyagának, a fából készült rendkívül értékes múzeumi tárgyaknak (pl. faszobroknak, régi bútoroknak) legveszélyesebb károsítója.
A rovar népies elnevezése „halál órája” onnan ered, hogy a kifejlett rovarok nászidőben egymás hívogatására fejüket a fához ütögetve, jellegzetes kopogó hangot adnak.
Ezt a szobák éjszakai csendjében a régi bútorokból hallatszó misztikus hangot tekintik a halál órája ketyegésének. A hangnak azonban semmi köze sincs a halálhoz, hacsak az nem, hogy az ilyen rovaroktól megtámadott öreg bútorok élete forog veszélyben.
A 3-5 mm hosszú, sötétbarna színű rovar megtermékenyített nősténye a kirepülési nyíláson keresztül tér vissza a fa belsejébe, ahol petéit többnyire kis csomókban rakja le, de azokat a résekben is elhelyezheti. A lárvák a petéből 2 hét múlva kelnek ki, és azonnal megkezdik alagútépítő munkájukat. Élettevékenységüket a fán található lyukakból kihulló finom, laza, lisztszerű rágcsálék jelzi. A lárvák fejlődési ideje általában 1 év, de kedvezőtlen körülmények között 2-3 év, sőt ennél hosszabb is lehet.
Legkedvezőbb számukra a 22-23 0C hőmérséklet, és a 20-25 % nedvességtartalmú fa. A gombával fertőzött fában a lárvák fejlődési ideje rövidebb.
A lárvák közvetlenül a fa felszíne alatt bábozódnak be, majd 2-6 hetes bábnyugalom után a kifejlett rovar az 1-2 mm-es, kör alakú kirepülési nyíláson keresztül hagyja el a fát. A kifejlett rovar csak 2-4 hétig él, kitartóan és igen jól repül, ezért nagy távolságra is képes eljutni. Mint háziasodott rovarfajnak határozott rajzásideje nincs, de legnagyobb számban általában április-augusztus között fordul elő.
A lárvák a fát alaposan összerágják, átfúrják. A fertőzésre általában a megtámadott fa felületén mutatkozó, sötétnek tűnő apró röplyukak, esetleg a lyukakból kihulló furatliszt figyelmeztetnek, de jelenlétükre nem ritkán már csak a fa pusztulása utal.
Az épületekbe leggyakrabban a fertőzött anyaggal kerül be, de alkalmanként oda be is repülhet.
A 10-20 mm hosszú, szürkésfekete színű rovar megtermékenyített nősténye a peterakásra alkalmas faanyagot szaglószerve segítségével hosszabb keresés után találja meg. Petéit kis csomókban a faanyag repedéseibe, pórusaiba helyezi. A lárvák a petéből két hét múlva kelnek ki, és először a fa puhább részeiben fúrnak járatot. A lárvák fejlődéséhez a fa 25-30 %-os nedvességtartalma és a 28-30 0C hőmérséklet a legkedvezőbb.
A lárvák fejlődési ideje igen hosszú, általában 2-5 évig tart, és elsősorban a táplálék fehérjetartalmától függ.
Évszázados faszerkezetekben ritkábban telepszik meg, mert a régi faanyagok alacsony fehérjetartalma nem biztosít számára e fontos tápanyagból elegendő mennyiséget.
A 20-30 mm nagyságú lárva előkészíti kirepülési nyílását, majd bölcsőt alkot. Ez tulajdonképpen egy kitágított járatrész, amelynek végét rágcsálékkal tömi el. Ezen kívül csak egy igen vékony, 1-2 mm nagyságú faréteg választja el a külvilágtól. A fa külső felülete ilyenkor még sértetlen. A 3 hetes bábállapot után, a bábból kikelő kifejlett rovar még egy ideig a bábbölcsőben marad, majd 5-7 nap múlva a fa vékony felületi rétegét átrágja, és a 4-6 mm nagyságú, ovális alakú repülési nyíláson keresztül hagyja el a fát.
A rovar teljes kifejlődési ideje általában 4-5 év, de 10-20 év is lehet! A kifejlett rovarok jól repülnek, de csak igen rövid ideig, 20-30 napig élnek. Leggyakrabban július-szeptember között fordul elő.
A tartószerkezet összefurkálásával és ezáltal teherbíró képességének csökkentésével jelentős gazdasági kárt idéznek elő. A fertőzés a fán található röpnyílásokból, az azokból kihulló nagy mennyiségű furatlisztből, gyakran már túl későn ismerhető fel. Károsítására, a lárvák rágcsálásakor hallható percegő hang is felhívhatja a figyelmet.
Lakóházakba rendszerint a fertőzött faanyaggal kerülhetnek be, de a kirajzó rovarok oda be is repülhetnek.Új épületek, lakások frissen lerakott parkettáiban, szegélyléceiben fordul elő. Világszerte elterjedt, hazánkban is gyakori faj.
A 2-6 mm nagyságú, sárgásbarna színű rovar nevét onnan kapta, hogy kizárólag a fa külső részét, a szíjácsot károsítja.
A megtermékenyített nőstény petéit egyesével, vagy csomókban, hosszú tojócsövével a faanyag edényeibe, néha a parketták réseibe helyezi. A petékből a lárvák 2-3 hét múlva kelnek ki, és egy évig tartó fejlődési idejük alatt járataikat, a rostokkal párhuzamosan fúrják. A nagyobb hőmérsékleti ingadozásokat kiválóan tűri (legkedvezőbb számára a faanyag 11 %-os nedvességtartalma), de a szárazságot is jól elviseli.
A 4-5 mm hosszú lárvák, közvetlenül a fa felszíne alatt bábozódnak be, és a kifejlett rovarok az 1-2 mm nagyságú kerek röplyukakon keresztül jutnak a szabadba.
Rövid ideig, 1 hétig él. Tömegesen március-május között fordul elő, amit minden valószínűség szerint a hőmérséklet határoz meg.
Rágásával a száraz fa szíjács részét porrá őrli, szitává lyuggatja, így az használhatatlanná válik. A fertőzésre a fán található röplyukak és a furatliszt hívja fel a figyelmet. Gyakran az ablakok körül mászkáló rovarok is azt jelzik, hogy szíjácsbogárral fertőzött faanyag van a háznál.
Lakásokba a rossz minőségű, nem megfelelően hőkezelt, vagy tárolás közben fertőződött parkettával, szegélyléccel hurcolják be.